A repülőgép navigációs hiba folytán a Hejce melletti Borsó-hegyre zuhant és a rajta utazó 43 emberből csak egyetlen egy élte túl a becsapódást, ami a csodával határos. A település lakói egyként mozdultak meg, hogy segítséget nyújtsanak.
Ennek már 18 éve.
A borsodi település fölött magasodó Borsó-hegyre 2006. január 19-én zuhant le a szlovák légierő csapatszállító repülőgépe. A koszovói békemisszióból Szlovákiába tartó AN 24-es gép fedélzetén utazó 43 békefenntartó katona közül csak egy élte túl a szerencsétlenséget.
A jelentések szerint 2006. január 19-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejce közelében lezuhant egy szlovák repülőgép 35 katonával és 8 fős személyzettel, közülük egyetlen katona maradt életben. A település fölé magasodó, csaknem nyolcszáz méteres Borsó-hegyen az esti órákban zuhant le a szlovák légierő An-24-es kétmotoros csapatszállító repülőgépe, amely a koszovói békemisszióból (KFOR) szállította haza a szlovák békefenntartókat, illetve egy hétfős módszertani segédcsoport tagjait. Már hazafelé tartottak, lélekben már otthon voltak, amikor a zempléni hegyek között repülőgép-szerencsétlenségben életüket vesztették. A vizsgálóbizottság jelentése szerint a katasztrófát az okozta, hogy a pilóták vélhetően alábecsülték a repülőgép alatti terepmagasságot, és a gép három kilométerrel letért pályájáról.
A repülőgép 3-400 méter hosszan és 30 méter szélességben tarolta le a fák koronáját mielőtt a hegyoldalnak csapódott. Hejce lakói egyként mozdultak meg, katonák, mentők, tűzoltók segítettek. A kutatásban 220 fős magyar mentőegység, valamint 80 szlovák tűzoltó, mentő és katona vett részt. A munkát nehezítette a mínusz tíz fok alatti hőmérséklet, és a köd miatti alig tízméteres látótávolság. A gépen utazó 43 fő közül csak egyetlen túlélőt találtak: az akkor 27 esztendős Martin Farkast, aki a gép hátsó részében ült bekötve, pontosan úgy, ahogy a többiek. Később elmondta: a baleset előtti percekben semmi rendkívülit nem észleltek, a gép – harminc kilométernyire kassai célállomásától – lassan ereszkedett lefelé, aztán egyszer csak erősen rázkódni kezdett. “Akkor már tudtuk, hogy nagy baj van, de az egész csak két-három másodpercig tartott.”
“Csak három nap múlva a kórházban tudtam meg, amikor felébredtem az altatásból, hogy rajtam kívül mindenki halott” – mondta akkor Farkas, akinek szavait a Vaskarika.hu idézi.
A katasztrófa utáni mentés képei. (Forrás: Blikk.hu)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
